Szarvas Református Anyaegyházközség

Noha Szarvason a reformátusok száma az 1910. évi népszámlálás szerint 570 főre tehető, ugyanakkor a szarvasi református egyház története 1918-tól veszi kezdetét, ugyanis ez év februárjában került sor az egyházalakító közgyűlésre. Az első önálló szarvasi református gyülekezet magját 27 fő képezte. A gyülekezet első lelkipásztorát, Paulik Bélát 1918. augusztus 4-én választották meg. Beiktatásáig Darabos Sándor nyugalmazott református lelkész, valamint Papp István főgondok intézték a gyülekezet ügyeit.

Az anyagi források szűkössége és a templomépítés elmaradása alapjaiban határozta meg a gyülekezet életét. Ebből kifolyólag a helyi református istentiszteletek különböző helyszíneken, úgymint iskolai tanteremben, evangélikus templomban, valamint árvaházban kerültek megtartásra, majd az 1950-es évek közepétől a parókia átalakításával kialakított imaházban. Azonban az ’50-es évek végétől az erőltetett szekularizáció következtében a gyülekezet eseményeinek látogatottsága visszaesett, amelyet a parókia infrastrukturális fejlesztései és a missziós tevékenység élénkítésére irányuló törekvések tudtak némileg ellensúlyozni.

Noha a templomépítésre irányuló szándék már egészen az 1918-as esztendőtől megfogalmazódott – a törekvés előmozdítása érdekében 1921 márciusában megalakították a templomalap szervező bizottságát –, az építkezés megvalósulásáig egészen 2002-ig kellett várni, amikor is Pentaller Attila (a jelenleg is hivatalban lévő lelkész) kezdeményezésére meg nem indultak a munkálatok. Végül a szarvasi református templom felszentelésére 2009 pünkösdjén került sor.