Profile
A török hódoltság időszakát megelőzően a mai Szarvas területét – az akkori országos vallási megoszlásnak megfelelően – többségében katolikusok lakták. Azonban a török hódoltság alatt elnéptelenedett régió a haladó szellemiségű báró Harruckern János Györgyhöz került, aki az északi országrészből csábított embereket a terület benépesítésére. Az első betelepülők túlnyomórészt evangélikus tótok voltak, akik 1722. július 23-án szerződést kötöttek a báróval, amelynek az egyik fontos tétele a szabad vallásgyakorlás biztosítása volt.
A terület újdonsült lakosai között az evangélikusok mellett jelentős számban voltak katolikusok is az uradalmi alkalmazottak körében, így csak idő kérdése volt, hogy mikor jön létre az első plébánia az újratelepített Szarvason. Erre 1788-ig kellett várni – addig a szomszédos Békésszentandráson tudtak templomba járni –, amikor is hozzájutottak egy lakóingatlanhoz (a váradi kanonok segítségével vették meg Benczur Mátyás házát), amelyben kialakították az első katolikus kápolnát, valamint ott kapott helyet a plébánosi lakás is.
A szarvasi katolikus egyházközség működése 1788 március 30-án vette kezdetét, amikor is az első szarvasi plébános, Lajos János megtartotta az első katolikus szentmisét a településen. Azonban közösségépítési tevékenysége megszakadt, ugyanis két évvel később egy járvány véget vetett az életének. Ekkoriban a szarvasi és a környékbeli katolikus száma mintegy 110 főre tehető.
A plébánia irányítását Szarka György vette, aki 1802-től további 27 éven át volt hivatalban. Az ő működésének ideje alatt kapott az egyházközösség templomot, valamint plébánia- és iskolaépületet. A Szent Klára templom építési munkálatait 1812-ben kezdték meg, ám a templom csak 5 évre készült el, köszönhetően a homokos talaj okozta nehézségeknek, amelyek lassították az építkezést.
A mai szarvasi látkép ikonikus elemét jelentő csillogó toronysisak a felszentelés 200. évfordulóján, 2021. augusztusában került fel a templom tetejére.
Map
Sorry, no records were found. Please adjust your search criteria and try again.
Sorry, unable to load the Maps API.
Description
A török hódoltság időszakát megelőzően a mai Szarvas területét – az akkori országos vallási megoszlásnak megfelelően – többségében katolikusok lakták. Azonban a török hódoltság alatt elnéptelenedett régió a haladó szellemiségű báró Harruckern János Györgyhöz került, aki az északi országrészből csábított embereket a terület benépesítésére. Az első betelepülők túlnyomórészt evangélikus tótok voltak, akik 1722. július 23-án szerződést kötöttek a báróval, amelynek az egyik fontos tétele a szabad vallásgyakorlás biztosítása volt.
A terület újdonsült lakosai között az evangélikusok mellett jelentős számban voltak katolikusok is az uradalmi alkalmazottak körében, így csak idő kérdése volt, hogy mikor jön létre az első plébánia az újratelepített Szarvason. Erre 1788-ig kellett várni – addig a szomszédos Békésszentandráson tudtak templomba járni –, amikor is hozzájutottak egy lakóingatlanhoz (a váradi kanonok segítségével vették meg Benczur Mátyás házát), amelyben kialakították az első katolikus kápolnát, valamint ott kapott helyet a plébánosi lakás is.
A szarvasi katolikus egyházközség működése 1788 március 30-án vette kezdetét, amikor is az első szarvasi plébános, Lajos János megtartotta az első katolikus szentmisét a településen. Azonban közösségépítési tevékenysége megszakadt, ugyanis két évvel később egy járvány véget vetett az életének. Ekkoriban a szarvasi és a környékbeli katolikus száma mintegy 110 főre tehető.
A plébánia irányítását Szarka György vette, aki 1802-től további 27 éven át volt hivatalban. Az ő működésének ideje alatt kapott az egyházközösség templomot, valamint plébánia- és iskolaépületet. A Szent Klára templom építési munkálatait 1812-ben kezdték meg, ám a templom csak 5 évre készült el, köszönhetően a homokos talaj okozta nehézségeknek, amelyek lassították az építkezést.
A mai szarvasi látkép ikonikus elemét jelentő csillogó toronysisak a felszentelés 200. évfordulóján, 2021. augusztusában került fel a templom tetejére.