Profile
Arról, hogy Luther tanai mikor és hogyan kezdtek el Szolnokon terjedni nem sok adat maradt fenn, és az ezt követő évszázadokból sincsenek információink a településen élő evangélikusokról. Az 1869-es népszámlálás ugyanakkor megemlíti, miszerint a város 15847 lakosából mindössze 51 fő vallotta magát lutheránusnak, az első világháború előtt pedig csupán 70 evangélikus élt Szolnokon. A trianoni békeszerződést követően azonban már mintegy 300-ra tehető a létszámuk, írja Viszkok Lajos A szolnoki evangélikus templom építésének története című művében. A később Vető Lajos néven ismertté vált püspök vezette a település gyülekezetét az 1930-as években, és bár állításait nem támasztja alá, úgy tűnik, az 1920-as évek előtt nem kezdődött meg a szolnoki evangélikusok gyülekezetté szerveződése.
A változást az 1923-as esztendő hozta el, Kuthy Dezső missziós lelkész ekkor kezdte el a hívek összegyűjtését, és ez év októberében az első istentiszteletre is sor került, akkor még a Sipos téri elemi iskola egyik tantermében. Később a református templom, majd 1924 őszétől a Verseghy Ferenc reálgimnázium szolgáltatta a helyszínt. Ezzel egy időben egy missziós tanács alakult azzal a céllal, hogy Szolnokon egyházközséget szervezzenek, majd néhány évre rá, 1928-ban egy templomépítő bizottság is létre jött. Amikor 1931-ben a város telket adományozott a gyülekezetnek, helyi és országos gyűjtéseknek köszönhetően már tisztességes összeg állt a közösség rendelkezésére, így szinte azonnal megkezdődhettek az építési munkálatok.
A szolnoki evangélikus templom, amelynek mintájául a wittenbergi vártemplom szolgált, Gerey Ernő budapesti építész tervei alapján készült. A főbejárat az ún. tételkapu mása, amelyre Luther Márton 1517. október 31-én kiszögezte 95 tételét, emellett a kerek, kupolás, gótikus tornyot, a támpilléreket és a kerítést is a híres németországi épület ihletett. Hasonló elképzelések mentén került kialakításra az oltár, a csillár, a padok, valamint a hangvető. A város evangélikus templomának felszentelésére 1932-ben, a reformáció ünnepén került sor.
Időközben a közösség önálló missziói egyházközség státuszt kapott, 1930-tól Mikler G. Sámuel személyében állandó segédlelkészt alkalmazott, majd 1931-től Viszok (Vető) Lajos lelkész segítette a hívek lelki irányítását. Őt 1937-ben Uzon László követte, tőle 1961-ben Fodor Ottomár lelkész vette át a szolgálatot. A második világháború, valamint az azt követő évtizedek az evangélikus gyülekezet életében is bizonytalan, anyagi nehézségekkel teli időszakot jelentettek. Ennek ellenére Fodor Ottomár fáradhatatlanul gondozta a hívők kis közösségét, emellett rendszeresen járta a kiterjedt szórvány-vidéket is. A közösség megbecsülését jelzi, hogy nevét egy, a templomban elhelyezett emléktábla is megörökíti. 1991-ben bekövetkezett halála után átmenetileg Halasy Endre esperes, később Bácsi János lelkész, majd teológus hallgatók végzik a gyülekezet tagjainak lelki gondozását. Néhány évvel később, 1996-ban Véghelyi Antal lelkész vezetésével a ceglédi és a szolnoki gyülekezet társegyházzá vált, ám ez az időszak csak 1999-ig tartott, ekkor újra önállósult a település evangélikus közössége.
A 2001-es esztendő ismét nagy változásokat hozott, ekkor érkezett a közösség élére Győri Péter Benjámin, aki az azóta eltelt 20 évben odaadóan szolgálta a gyülekezetet. Emellett átadták a felújított templomot, amelyet 2001 júliusában szenteltek újjá. Ezt követően a parókia épülete is renováláson esett át, ezt, illetve a gyülekezeti házat 2007-ben Dr. Fabiny Tamás püspök szentelte fel ünnepélyes keretek között. Végül, hosszas tervezgetést követően, 2021-ben a templomhoz kapcsolódó Adapterház is felépült, amely „összeköti a várost és a templomot, hitéletet és hétköznapokat, az embereket egymással és Istennel”.
Map
Sorry, no records were found. Please adjust your search criteria and try again.
Sorry, unable to load the Maps API.
Description
Arról, hogy Luther tanai mikor és hogyan kezdtek el Szolnokon terjedni nem sok adat maradt fenn, és az ezt követő évszázadokból sincsenek információink a településen élő evangélikusokról. Az 1869-es népszámlálás ugyanakkor megemlíti, miszerint a város 15847 lakosából mindössze 51 fő vallotta magát lutheránusnak, az első világháború előtt pedig csupán 70 evangélikus élt Szolnokon. A trianoni békeszerződést követően azonban már mintegy 300-ra tehető a létszámuk, írja Viszkok Lajos A szolnoki evangélikus templom építésének története című művében. A később Vető Lajos néven ismertté vált püspök vezette a település gyülekezetét az 1930-as években, és bár állításait nem támasztja alá, úgy tűnik, az 1920-as évek előtt nem kezdődött meg a szolnoki evangélikusok gyülekezetté szerveződése.
A változást az 1923-as esztendő hozta el, Kuthy Dezső missziós lelkész ekkor kezdte el a hívek összegyűjtését, és ez év októberében az első istentiszteletre is sor került, akkor még a Sipos téri elemi iskola egyik tantermében. Később a református templom, majd 1924 őszétől a Verseghy Ferenc reálgimnázium szolgáltatta a helyszínt. Ezzel egy időben egy missziós tanács alakult azzal a céllal, hogy Szolnokon egyházközséget szervezzenek, majd néhány évre rá, 1928-ban egy templomépítő bizottság is létre jött. Amikor 1931-ben a város telket adományozott a gyülekezetnek, helyi és országos gyűjtéseknek köszönhetően már tisztességes összeg állt a közösség rendelkezésére, így szinte azonnal megkezdődhettek az építési munkálatok.
A szolnoki evangélikus templom, amelynek mintájául a wittenbergi vártemplom szolgált, Gerey Ernő budapesti építész tervei alapján készült. A főbejárat az ún. tételkapu mása, amelyre Luther Márton 1517. október 31-én kiszögezte 95 tételét, emellett a kerek, kupolás, gótikus tornyot, a támpilléreket és a kerítést is a híres németországi épület ihletett. Hasonló elképzelések mentén került kialakításra az oltár, a csillár, a padok, valamint a hangvető. A város evangélikus templomának felszentelésére 1932-ben, a reformáció ünnepén került sor.
Időközben a közösség önálló missziói egyházközség státuszt kapott, 1930-tól Mikler G. Sámuel személyében állandó segédlelkészt alkalmazott, majd 1931-től Viszok (Vető) Lajos lelkész segítette a hívek lelki irányítását. Őt 1937-ben Uzon László követte, tőle 1961-ben Fodor Ottomár lelkész vette át a szolgálatot. A második világháború, valamint az azt követő évtizedek az evangélikus gyülekezet életében is bizonytalan, anyagi nehézségekkel teli időszakot jelentettek. Ennek ellenére Fodor Ottomár fáradhatatlanul gondozta a hívők kis közösségét, emellett rendszeresen járta a kiterjedt szórvány-vidéket is. A közösség megbecsülését jelzi, hogy nevét egy, a templomban elhelyezett emléktábla is megörökíti. 1991-ben bekövetkezett halála után átmenetileg Halasy Endre esperes, később Bácsi János lelkész, majd teológus hallgatók végzik a gyülekezet tagjainak lelki gondozását. Néhány évvel később, 1996-ban Véghelyi Antal lelkész vezetésével a ceglédi és a szolnoki gyülekezet társegyházzá vált, ám ez az időszak csak 1999-ig tartott, ekkor újra önállósult a település evangélikus közössége.
A 2001-es esztendő ismét nagy változásokat hozott, ekkor érkezett a közösség élére Győri Péter Benjámin, aki az azóta eltelt 20 évben odaadóan szolgálta a gyülekezetet. Emellett átadták a felújított templomot, amelyet 2001 júliusában szenteltek újjá. Ezt követően a parókia épülete is renováláson esett át, ezt, illetve a gyülekezeti házat 2007-ben Dr. Fabiny Tamás püspök szentelte fel ünnepélyes keretek között. Végül, hosszas tervezgetést követően, 2021-ben a templomhoz kapcsolódó Adapterház is felépült, amely „összeköti a várost és a templomot, hitéletet és hétköznapokat, az embereket egymással és Istennel”.