Profile
Noha a szarvasi újtemplomi gyülekezet hivatalosan 1953. április 1-én jött létre – ugyanis ekkor választották ketté az ótemplomi és az újtemplomi gyülekezetet -, azonban a gyakorlatban már mintegy 100 évvel korábban kezdett formálódni az új körzet gyülekezete. Ez főként demográfiai okokra vezethető vissza. Egyrészt az evangélikus hívek létszáma olyannyira megszaporodott Szarvason, hogy az már meghaladta az Ótemplom befogadóképességét. Ez leginkább 1888-ban, az Ótemplom felszentelésének 100. évfordulója alkalmából tartott ünnepségen ütközött ki, amikor 5000-nél is többen zsúfolódtak össze a templomban, és ezen felül még több ezren szorultak ki az utcára, hogy onnan hallgassák a beszédeket. Másrészt a túlnyomórészben szlovák (tót) ajkú gyülezeti tagokkal szemben a magyar kisebbség igényelte a rendszeres magyar nyelvű istentiszteletet, amelyet egy új templom felépítésével, illetve ehhez kapcsolódan egy lelkészi állás megszervezésével gondoltak elérhetőnek.
A szarvasi Újtemplom alapkőletételére 1895. szeptember 3-án, a felszentelésére pedig 1897. július 4-én került sor. Így Szarvason az evangélikusok az Ótemplom, vagy más néven Tessedik-templom mellett már a Magyarország ezer éves fennállásának emlékére felépített Újtemplomban (milleneumi templomban) is gyakorolhatták hitüket. Az építkezés anyagi és tárgyi fedezetét a helyiek pénzbeli és tárgyi adományai, valamint egy hosszúlejáratú kölcsön képezte.
Ámbár az újtemplomi gyülekezet sikerrel vészelte át 20. század nagy megpróbáltatásait, de korántsem zökkenőmentesen. Az első világháború során a férfiak többségét behívták katonának, az elsők között a gyülekezet akkori lelkészét, Bartos Pált, de sorra vonultak be a tanítók is. Az 1918-19-es időszakban bekövetkezett változások talán még a háborúnál is nagyobb fenyegetést jelentettek az egyházaknak. A kommunista Tanácsköztársaság ideje alatt korlátozták az istentiszteleteket, valamint eltörölték a vallásoktatást. Erre az időszakra jellelmző volt a vallás elleni izgatás, így a hívőket kisebb-nagyobb atrocitások érték. Mindezek ellenére zsúfolásig teltek a templomok az istentiszteleteken.
A második világháború, valamint az azt követő kommunista időszak súlyos csapást jelentett az újtemplomi egyházközség számára. Egyrészt az egyházi javak államosításának következtében a szarvasi egyházköség is elvesztette az iskolákat, valamint a jövedelmet nyújtó ingatlanjait. Másrészt a hívők száma is csökkenésnek indult, egyre többen fordultak el a vallástól, és visszaesett az istentiszteleti alkalmak látogatottsága is. Az ótemplomi és az újtemplomi egyház 1953-as kettéválása csak tovább súlyosbította az újtemplomi gyülekezet anyagi nehézségeit. Az 1970-es és ’80-as években tovább apadt a templombajárók száma, de a szarvasi újtemplomi egyházközség napjainkban is működik.
Térkép
Sorry, no records were found. Please adjust your search criteria and try again.
Sorry, unable to load the Maps API.
Leírás
Noha a szarvasi újtemplomi gyülekezet hivatalosan 1953. április 1-én jött létre – ugyanis ekkor választották ketté az ótemplomi és az újtemplomi gyülekezetet -, azonban a gyakorlatban már mintegy 100 évvel korábban kezdett formálódni az új körzet gyülekezete. Ez főként demográfiai okokra vezethető vissza. Egyrészt az evangélikus hívek létszáma olyannyira megszaporodott Szarvason, hogy az már meghaladta az Ótemplom befogadóképességét. Ez leginkább 1888-ban, az Ótemplom felszentelésének 100. évfordulója alkalmából tartott ünnepségen ütközött ki, amikor 5000-nél is többen zsúfolódtak össze a templomban, és ezen felül még több ezren szorultak ki az utcára, hogy onnan hallgassák a beszédeket. Másrészt a túlnyomórészben szlovák (tót) ajkú gyülezeti tagokkal szemben a magyar kisebbség igényelte a rendszeres magyar nyelvű istentiszteletet, amelyet egy új templom felépítésével, illetve ehhez kapcsolódan egy lelkészi állás megszervezésével gondoltak elérhetőnek.
A szarvasi Újtemplom alapkőletételére 1895. szeptember 3-án, a felszentelésére pedig 1897. július 4-én került sor. Így Szarvason az evangélikusok az Ótemplom, vagy más néven Tessedik-templom mellett már a Magyarország ezer éves fennállásának emlékére felépített Újtemplomban (milleneumi templomban) is gyakorolhatták hitüket. Az építkezés anyagi és tárgyi fedezetét a helyiek pénzbeli és tárgyi adományai, valamint egy hosszúlejáratú kölcsön képezte.
Ámbár az újtemplomi gyülekezet sikerrel vészelte át 20. század nagy megpróbáltatásait, de korántsem zökkenőmentesen. Az első világháború során a férfiak többségét behívták katonának, az elsők között a gyülekezet akkori lelkészét, Bartos Pált, de sorra vonultak be a tanítók is. Az 1918-19-es időszakban bekövetkezett változások talán még a háborúnál is nagyobb fenyegetést jelentettek az egyházaknak. A kommunista Tanácsköztársaság ideje alatt korlátozták az istentiszteleteket, valamint eltörölték a vallásoktatást. Erre az időszakra jellelmző volt a vallás elleni izgatás, így a hívőket kisebb-nagyobb atrocitások érték. Mindezek ellenére zsúfolásig teltek a templomok az istentiszteleteken.
A második világháború, valamint az azt követő kommunista időszak súlyos csapást jelentett az újtemplomi egyházközség számára. Egyrészt az egyházi javak államosításának következtében a szarvasi egyházköség is elvesztette az iskolákat, valamint a jövedelmet nyújtó ingatlanjait. Másrészt a hívők száma is csökkenésnek indult, egyre többen fordultak el a vallástól, és visszaesett az istentiszteleti alkalmak látogatottsága is. Az ótemplomi és az újtemplomi egyház 1953-as kettéválása csak tovább súlyosbította az újtemplomi gyülekezet anyagi nehézségeit. Az 1970-es és ’80-as években tovább apadt a templombajárók száma, de a szarvasi újtemplomi egyházközség napjainkban is működik.