Profile
Szolnok Árpád-kori vallási életéről nagyon keveset tudunk, az első pontos adat 1271-re datálható, ekkor már a város a váci egyházmegye egyik főesperességének adott nevet. Egyes források mindössze egy templomot említenek, amely valahol a mai Vártemplom közelében lehetett, míg mások szerint a vár területén kívül állt egy másik is. Ezt az elképzelést támasztják alá a 16-17. századi metszetek, amelyeken egy második templom is látható, sokak szerint ez a török megszállás idején pusztult el.
A török kiűzését követően 1685-ben Leiterer Bernardin ferences tábori lelkész személyében ismét állandó lelkész szolgálta ki a katolikus hívek lelki igényeit. Ebben az évben újra alapították a plébániát Szolnokon, bár a hálaadó istentiszteletet ekkor még egy ideiglenes oltáron mutatták be a török dzsámi melletti területen felhúzott első épületükben, amelyet Kapisztrán Szent János tiszteletére szenteltek az ideérkező ferencesek. A Thököly féle felkelés, majd a Rákóczi szabadságharc azonban ismét megakasztotta a vallási életet: a 17-18. század fordulóján a templomot kirabolták, megrongálták és több ízben felgyújtották, emellett 1706 után Szolnok szinte teljesen elnéptelenedett. Amikor 1710-ben a városlakókkal együtt a ferencesek is visszatértek a település szélén emeltek templomot – vesszőfonadékból, sárból, nádból és deszkákból.
Hamarosan azonban tisztes kápolnát emeltek a Tisza-parton Bezdiczky Ignác sótiszt kezdeményezésére, amelyet 1723-ban már használatba is vettek a hívek. Ez az épület a mai nagytemplom szentélye. A kápolnát már az elején úgy tervezték meg, hogy bővíthető legyen, így az 1729-ben, majd 1733-ban elkészült, a templomhoz kapcsolódó kolostorrészek felavatását követően 1736-ban megkezdődtek a templom hajójának építési munkálatai. Az 1740-es években felépült a kolostor nyugati szárnya, 1750-57 között pedig a hívek adományaiból apszissal bővítették ki a szentélyt és mögötte tornyot emeltek. Az így kibővített templom 1753 óta a Szentháromság oltalma alatt áll.
Ekkor már működött a ferences atyák által püspöki engedéllyel megalapított Szentháromság társulat, amely részben a hitélet elmélyítését, részben pedig szociális feladatokat, a rászorulók megsegítését tűzte ki célul. Az 1750-es évekre a hívek adományaiból a templom berendezési tárgyai is a helyükre kerültek, a főbejáratnál ma is megtekinthető, kőből faragott Szentháromság szobor 1752-ben, míg a fából faragott művészi kivitelezésű barokk szószék 1758-ban készült. Ez utóbbi, valamint az aprólékosan megmunkált mellékoltárok a híres budai ferences műhelyből érkeztek és valószínűleg a korszak leghíresebb mesterének, Konti Lipót Vilmosnak a nevéhez fűződnek. A szolnoki Szentháromság templom, valamint a mellette álló ferences rendház műemlék épületek.
A ferences atyák a 19. században a város kulturális életében is részt vállaltak, különös tekintettel az oktatásra, hiszen 1831-87 között fiúiskolát működtetek. A 20. század első felében ők szerkesztették, adták ki és részben írták a Katolikus Élet című lapot, 1936-ban pedig börtönkápolnák hoztak létre. A plébánia területén 1920-tól ferences nővérek is dolgoztak, az Isteni Megváltó Leányai Kongregációjának tagjai látták el a közkórházban ápolt betegek testi-lelki gondozását. A város őket kérte fel a szegényház működtetésére is, majd néhány évvel később, 1931-ben ezt a feladatot a Szegénygondozó Nővérek Társulata vette át. Az általuk, illetve a ferences atyák által végzett hasznos munkának 1950-ben a szerzetesrendek feloszlatása vetett véget. Napjainkban a plébánia a hitélet mellett a legnagyobb hangsúlyt a közösségfejlesztésre, a karitatív tevékenységekre, valamint a zarándokturizmusra helyezi.
A plébániához tartozik az újvárosi Szentlélek templom is, amelynek alapkövét 1934 szeptemberében dr. Hanauer Árpád István váci püspök tette le, és három évvel később, 1937 májusában ő szentelte fel az épületet a Szentlélek tiszteletére. A templomot Fábián Gáspár építész tervei alapján Pápay Antal és Sípos István kivitelezte, belső terét pedig a kor híres alakja, Chiovini Ferenc festőművész díszítette.
Szintén a plébániához tartozik Szolnok legrégibb, műemlék jellegű építészeti emléke, a Sarlós Boldogasszonynak szentelt kápolna. Az helyiek által csak Partos kápolnaként emlegetett épületet egy Kilian nevű német építtette 1717-ben Leslie Vilmos váci püspök engedélyével.
Térkép
Sorry, no records were found. Please adjust your search criteria and try again.
Sorry, unable to load the Maps API.
Leírás
Szolnok Árpád-kori vallási életéről nagyon keveset tudunk, az első pontos adat 1271-re datálható, ekkor már a város a váci egyházmegye egyik főesperességének adott nevet. Egyes források mindössze egy templomot említenek, amely valahol a mai Vártemplom közelében lehetett, míg mások szerint a vár területén kívül állt egy másik is. Ezt az elképzelést támasztják alá a 16-17. századi metszetek, amelyeken egy második templom is látható, sokak szerint ez a török megszállás idején pusztult el.
A török kiűzését követően 1685-ben Leiterer Bernardin ferences tábori lelkész személyében ismét állandó lelkész szolgálta ki a katolikus hívek lelki igényeit. Ebben az évben újra alapították a plébániát Szolnokon, bár a hálaadó istentiszteletet ekkor még egy ideiglenes oltáron mutatták be a török dzsámi melletti területen felhúzott első épületükben, amelyet Kapisztrán Szent János tiszteletére szenteltek az ideérkező ferencesek. A Thököly féle felkelés, majd a Rákóczi szabadságharc azonban ismét megakasztotta a vallási életet: a 17-18. század fordulóján a templomot kirabolták, megrongálták és több ízben felgyújtották, emellett 1706 után Szolnok szinte teljesen elnéptelenedett. Amikor 1710-ben a városlakókkal együtt a ferencesek is visszatértek a település szélén emeltek templomot – vesszőfonadékból, sárból, nádból és deszkákból.
Hamarosan azonban tisztes kápolnát emeltek a Tisza-parton Bezdiczky Ignác sótiszt kezdeményezésére, amelyet 1723-ban már használatba is vettek a hívek. Ez az épület a mai nagytemplom szentélye. A kápolnát már az elején úgy tervezték meg, hogy bővíthető legyen, így az 1729-ben, majd 1733-ban elkészült, a templomhoz kapcsolódó kolostorrészek felavatását követően 1736-ban megkezdődtek a templom hajójának építési munkálatai. Az 1740-es években felépült a kolostor nyugati szárnya, 1750-57 között pedig a hívek adományaiból apszissal bővítették ki a szentélyt és mögötte tornyot emeltek. Az így kibővített templom 1753 óta a Szentháromság oltalma alatt áll.
Ekkor már működött a ferences atyák által püspöki engedéllyel megalapított Szentháromság társulat, amely részben a hitélet elmélyítését, részben pedig szociális feladatokat, a rászorulók megsegítését tűzte ki célul. Az 1750-es évekre a hívek adományaiból a templom berendezési tárgyai is a helyükre kerültek, a főbejáratnál ma is megtekinthető, kőből faragott Szentháromság szobor 1752-ben, míg a fából faragott művészi kivitelezésű barokk szószék 1758-ban készült. Ez utóbbi, valamint az aprólékosan megmunkált mellékoltárok a híres budai ferences műhelyből érkeztek és valószínűleg a korszak leghíresebb mesterének, Konti Lipót Vilmosnak a nevéhez fűződnek. A szolnoki Szentháromság templom, valamint a mellette álló ferences rendház műemlék épületek.
A ferences atyák a 19. században a város kulturális életében is részt vállaltak, különös tekintettel az oktatásra, hiszen 1831-87 között fiúiskolát működtetek. A 20. század első felében ők szerkesztették, adták ki és részben írták a Katolikus Élet című lapot, 1936-ban pedig börtönkápolnák hoztak létre. A plébánia területén 1920-tól ferences nővérek is dolgoztak, az Isteni Megváltó Leányai Kongregációjának tagjai látták el a közkórházban ápolt betegek testi-lelki gondozását. A város őket kérte fel a szegényház működtetésére is, majd néhány évvel később, 1931-ben ezt a feladatot a Szegénygondozó Nővérek Társulata vette át. Az általuk, illetve a ferences atyák által végzett hasznos munkának 1950-ben a szerzetesrendek feloszlatása vetett véget. Napjainkban a plébánia a hitélet mellett a legnagyobb hangsúlyt a közösségfejlesztésre, a karitatív tevékenységekre, valamint a zarándokturizmusra helyezi.
A plébániához tartozik az újvárosi Szentlélek templom is, amelynek alapkövét 1934 szeptemberében dr. Hanauer Árpád István váci püspök tette le, és három évvel később, 1937 májusában ő szentelte fel az épületet a Szentlélek tiszteletére. A templomot Fábián Gáspár építész tervei alapján Pápay Antal és Sípos István kivitelezte, belső terét pedig a kor híres alakja, Chiovini Ferenc festőművész díszítette.
Szintén a plébániához tartozik Szolnok legrégibb, műemlék jellegű építészeti emléke, a Sarlós Boldogasszonynak szentelt kápolna. Az helyiek által csak Partos kápolnaként emlegetett épületet egy Kilian nevű német építtette 1717-ben Leslie Vilmos váci püspök engedélyével.