Profile
Szolnokon a 16. században épült föld- és palánkvár területén már a török hódoltság előtt állt egy templom, ennek pontos helyét és építési idejét azonban nem ismerjük. Azt azonban már források támasztják alá, hogy a török megszállást követően, 1685-ben az ide érkező ferencesek a mecsetet átalakították és a város új római katolikus templomát Kapisztrán Szent János tiszteletére szentelték fel.
Ám hamarosan újabb csapások érték az épületet, 1698-ban Tokaji Ferenc hadserege felgyújtotta a templomot, majd 1703-ban a várat elfoglaló kurucok a szent tárgyakat elrabolták, az orgonát összezúzták. Három évvel később II. Rákóczi Ferenc hadvezére, Deák Ferenc ismét fegyújtatta a várat, amely további károkat okozott a templomban is, még 1716-ban is tető nélkül meredeztek falai. Az ezt követő időszakban a helyiek helyreállították az épületet, 1736-ban meg is toldották, majd az 1750-es években tovább bővítették.
A Tisza áradásai miatt azonban 1820-ra a falak megrepedeztek, megrogytak, így az épületet le kellett bontani. Ekkor épült fel a középkori templom, valamint a közelben álló romos török mecset köveiből, Homályossy Ferenc építész tervei alapján a ma is látható épület. A ma már műemlék jellegű templomot 1824. október 31-én szentelték fel Gyertyaszentelő Boldogasszony tiszteletére. Habár az épület külső megjelenésében klasszicista stílusú, az 1820-as években készült főoltár, a szószék, a padok és az áldoztató rács az empire stílus jegyeit viselik. Ezekben az években készült el a templom mellett álló, a plébániához tartozó lakóház is.
A templom 1919-ben, a román ostrom idején nagyon súlyos károkat szenvedett, a lövések következtében a torony belezuhant a belső térbe, rá az oltárra. Ennek ellenére hamarosan ismét megnyitotta kapuit, 1919-22 között ugyanis a hívek és az ipartelepek adományaiból újjáépítették és kibővítették. Hanauer Árpád István váci püspök 1922. szeptember 22-én szentelte újra, immár Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya tiszteletére.
Az 1920-as évekre tisztán látszódott, hogy a városban több templomra volna szükség, emellett a lelkipásztori ellátás is hiányos. Az 1928-ban létrehozott szolnoki egyházközösségi szervezet tehát a hitélet fejlesztését, az egyházközösségi igazgatás bevezetését, új plébániák szervezését és új templomok létesítését tűzte ki célul. Egy évvel később, 1929-ben a vártemplom mellett lelkészséget szerveztek, amelyet 1932-ben plébániai rangra emeltek. Első plébánosa Dr. Sághy Sándor volt, akit 1935-ben dr. Pesthy Frigyes követett, majd 1945-től Sebestyén Sándor. Az intézmény irányítását 1958-ban Dr. Molnár Béla, 1961-ben Kővágó János, 1987-ben pedig Gacsári Kiss Sándor vette át. Őket követte 2006-ban Hernádi László, 2008-ban Kómár István, jelenleg pedig (2009 óta) a Szolnok Belváros plébánia látja el a lelkészi feladatokat.
Térkép
Sorry, no records were found. Please adjust your search criteria and try again.
Sorry, unable to load the Maps API.
Leírás
Szolnokon a 16. században épült föld- és palánkvár területén már a török hódoltság előtt állt egy templom, ennek pontos helyét és építési idejét azonban nem ismerjük. Azt azonban már források támasztják alá, hogy a török megszállást követően, 1685-ben az ide érkező ferencesek a mecsetet átalakították és a város új római katolikus templomát Kapisztrán Szent János tiszteletére szentelték fel.
Ám hamarosan újabb csapások érték az épületet, 1698-ban Tokaji Ferenc hadserege felgyújtotta a templomot, majd 1703-ban a várat elfoglaló kurucok a szent tárgyakat elrabolták, az orgonát összezúzták. Három évvel később II. Rákóczi Ferenc hadvezére, Deák Ferenc ismét fegyújtatta a várat, amely további károkat okozott a templomban is, még 1716-ban is tető nélkül meredeztek falai. Az ezt követő időszakban a helyiek helyreállították az épületet, 1736-ban meg is toldották, majd az 1750-es években tovább bővítették.
A Tisza áradásai miatt azonban 1820-ra a falak megrepedeztek, megrogytak, így az épületet le kellett bontani. Ekkor épült fel a középkori templom, valamint a közelben álló romos török mecset köveiből, Homályossy Ferenc építész tervei alapján a ma is látható épület. A ma már műemlék jellegű templomot 1824. október 31-én szentelték fel Gyertyaszentelő Boldogasszony tiszteletére. Habár az épület külső megjelenésében klasszicista stílusú, az 1820-as években készült főoltár, a szószék, a padok és az áldoztató rács az empire stílus jegyeit viselik. Ezekben az években készült el a templom mellett álló, a plébániához tartozó lakóház is.
A templom 1919-ben, a román ostrom idején nagyon súlyos károkat szenvedett, a lövések következtében a torony belezuhant a belső térbe, rá az oltárra. Ennek ellenére hamarosan ismét megnyitotta kapuit, 1919-22 között ugyanis a hívek és az ipartelepek adományaiból újjáépítették és kibővítették. Hanauer Árpád István váci püspök 1922. szeptember 22-én szentelte újra, immár Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya tiszteletére.
Az 1920-as évekre tisztán látszódott, hogy a városban több templomra volna szükség, emellett a lelkipásztori ellátás is hiányos. Az 1928-ban létrehozott szolnoki egyházközösségi szervezet tehát a hitélet fejlesztését, az egyházközösségi igazgatás bevezetését, új plébániák szervezését és új templomok létesítését tűzte ki célul. Egy évvel később, 1929-ben a vártemplom mellett lelkészséget szerveztek, amelyet 1932-ben plébániai rangra emeltek. Első plébánosa Dr. Sághy Sándor volt, akit 1935-ben dr. Pesthy Frigyes követett, majd 1945-től Sebestyén Sándor. Az intézmény irányítását 1958-ban Dr. Molnár Béla, 1961-ben Kővágó János, 1987-ben pedig Gacsári Kiss Sándor vette át. Őket követte 2006-ban Hernádi László, 2008-ban Kómár István, jelenleg pedig (2009 óta) a Szolnok Belváros plébánia látja el a lelkészi feladatokat.