Szolnoki Evangélikus Egyházközség

Arról, hogy Luther tanai mikor és hogyan kezdtek el Szolnokon terjedni nem sok adat maradt fenn, és az ezt követő évszázadokból sincsenek információink a településen élő evangélikusokról. Az 1869-es népszámlálás ugyanakkor megemlíti, miszerint a város 15847 lakosából mindössze 51 fő vallotta magát lutheránusnak, az első világháború előtt pedig csupán 70 evangélikus élt Szolnokon. A trianoni békeszerződést követően azonban már mintegy 300-ra tehető a létszámuk, írja Viszkok Lajos A szolnoki evangélikus templom építésének története című művében. A később Vető Lajos néven ismertté vált püspök vezette a település gyülekezetét az 1930-as években, és bár állításait nem támasztja alá, úgy tűnik, az 1920-as évek előtt nem kezdődött meg a szolnoki evangélikusok gyülekezetté szerveződése.

A változást az 1923-as esztendő hozta el, Kuthy Dezső missziós lelkész ekkor kezdte el a hívek összegyűjtését, és ez év októberében az első istentiszteletre is sor került, akkor még a Sipos téri elemi iskola egyik tantermében. Később a református templom, majd 1924 őszétől a Verseghy Ferenc reálgimnázium szolgáltatta a helyszínt. Ezzel egy időben egy missziós tanács alakult azzal a céllal, hogy Szolnokon egyházközséget szervezzenek, majd néhány évre rá, 1928-ban egy templomépítő bizottság is létre jött. Amikor 1931-ben a város telket adományozott a gyülekezetnek, helyi és országos gyűjtéseknek köszönhetően már tisztességes összeg állt a közösség rendelkezésére, így szinte azonnal megkezdődhettek az építési munkálatok.

A szolnoki evangélikus templom, amelynek mintájául a wittenbergi vártemplom szolgált, Gerey Ernő budapesti építész tervei alapján készült. A főbejárat az ún. tételkapu mása, amelyre Luther Márton 1517. október 31-én kiszögezte 95 tételét, emellett a kerek, kupolás, gótikus tornyot, a támpilléreket és a kerítést is a híres németországi épület ihletett. Hasonló elképzelések mentén került kialakításra az oltár, a csillár, a padok, valamint a hangvető. A város evangélikus templomának felszentelésére 1932-ben, a reformáció ünnepén került sor.

Időközben a közösség önálló missziói egyházközség státuszt kapott, 1930-tól Mikler G. Sámuel személyében állandó segédlelkészt alkalmazott, majd 1931-től Viszok (Vető) Lajos lelkész segítette a hívek lelki irányítását. Őt 1937-ben Uzon László követte, tőle 1961-ben Fodor Ottomár lelkész vette át a szolgálatot. A második világháború, valamint az azt követő évtizedek az evangélikus gyülekezet életében is bizonytalan, anyagi nehézségekkel teli időszakot jelentettek. Ennek ellenére Fodor Ottomár fáradhatatlanul gondozta a hívők kis közösségét, emellett rendszeresen járta a kiterjedt szórvány-vidéket is. A közösség megbecsülését jelzi, hogy nevét egy, a templomban elhelyezett emléktábla is megörökíti. 1991-ben bekövetkezett halála után átmenetileg Halasy Endre esperes, később Bácsi János lelkész, majd teológus hallgatók végzik a gyülekezet tagjainak lelki gondozását. Néhány évvel később, 1996-ban Véghelyi Antal lelkész vezetésével a ceglédi és a szolnoki gyülekezet társegyházzá vált, ám ez az időszak csak 1999-ig tartott, ekkor újra önállósult a település evangélikus közössége.

A 2001-es esztendő ismét nagy változásokat hozott, ekkor érkezett a közösség élére Győri Péter Benjámin, aki az azóta eltelt 20 évben odaadóan szolgálta a gyülekezetet. Emellett átadták a felújított templomot, amelyet 2001 júliusában szenteltek újjá. Ezt követően a parókia épülete is renováláson esett át, ezt, illetve a gyülekezeti házat 2007-ben Dr. Fabiny Tamás püspök szentelte fel ünnepélyes keretek között. Végül, hosszas tervezgetést követően, 2021-ben a templomhoz kapcsolódó Adapterház is felépült, amely „összeköti a várost és a templomot, hitéletet és hétköznapokat, az embereket egymással és Istennel”.